A savanyú káposzta

Gasztro blog-Duna Relax Hotel

 

Mióta eszünk savanyú káposztát?

A savanyú káposzta története a római időkhöz vezethető vissza.

A káposzta az egyik leggyakoribb zöldségünk. Kétéves növény, a második évben palántálják és növesztik fejekbe. Több fajtája ismert, színben, nagyságban stb. A leggyakoribb a zöld-fehér káposzta, mely nyár végétől, késő őszig tart. A kései fajtáját télire savanyítják, amelynek szintén megvan a kitűnő tápértéke. A káposzta vad fajtáját már az ókorban is ismerték és nagyon nagyra tartották. A mai kutatási eredmények szerint a káposzta az egyik legkitűnőbb rákellenes táplálékunk.

Gastro blog-Duna Relax Hotel

A római légiók is szívesen fogyasztották. Rájöttek, hogy a szekereken rázkódtatott hordós káposzta nem baj, ha megromlik –megsavanyodik- még finomabb és táplálóbb lesz. Az eset híre Rómába is eljutott. Az újfajta étel ott is ízlett. Mivel az állt a receptben, hogy a káposzta csak zötykölődve válik jóízűvé, a káposztáshordókat szekerekre rakatták a patríciusok, és addig fuvaroztatták az antik Róma macskakövein körbe-körbe, míg megerjedt – kínjában. A szegényebb polgárok káposztás puttonyt akasztottak a rabszolgák hátára, azzal kellett a ház körül futkosniuk – savanyítás céljából.

A káposztasétáltató “eleven szerszámok”, a római rabszolgák jöttek rá arra – megunva a sok rohangálást – hogy a káposztát csak erősen le kell a hordóban nyomkodni és várni, erjed az sétáltatás nélkül is.
Más források szerint feltehetően a kínaiak dolgozták ki a savanyú káposzta készítésének módját. Annyi bizonyos, hogy a kínai nagy fal építésénél már savanyú káposztát is kaptak a munkások.

Hozzászólás írása

*
*