Hazai ízek – a lángos

Hazai ízek, azok a hazai ízek…

langos3

Azzal biztosan egyetértünk, hogy mi magyarok a gasztronómiában, az ízek világában, az ételek elkészítésében egytől egyig szakértőknek vallhatjuk magunkat. Mindenkinek megvan a titkos receptje, a bizonytalanság ezen a téren nem jellemző ránk.

Ez az a történet, ahol a kivétel erősíti a szabályt, és a bizonytalanság milyen édes tud lenni. Gyerekkori barátommal, Zsolttal, több évtizedes barátságunk alatt, különböző települések, gasztronómiai intézményeit térképeztük fel, légyen az étterem, büfé, kockás terítős kerthelyiség, vagy piacokon megtalálható kolbászsütöde.

Nos az egyik ilyen hétköznapi, állva fogyasztós helyünk Dunaharaszti, Hősök terén található lángos sütő. Jelzem itt nem csak lángost, hanem soha nem látott nagyságú, és persze isteni ízű melegszendvics, még a régi békebeli debreceni páros, házilag, ott főzött citromos tea csalogatja, és tartja ott a nyálát csorgató vendéget.

Egy tavaszi, kellemes napsütéses délelőtt, Zsolttal nem tudtuk kihagyni ezt a semmihez nem hasonlítható hangulatú intézményt, így sokakkal együtt élveztük, adtuk át magunkat ennek a csodálatos hely adta ízek varázslatának. Egy-két szót megérdemel a kifőzde külső adottságainak leírása is. Nem lehet 6-7 négyzetméternél nagyobb, egymagában áll ott mint ennek a stílusnak utolsó bástyája, és ami a lényeg, hogy egy kis ablakon történik a kiszolgálás, majdnem úgy mint a régi vasúti pályaudvarok jegykiadó ablakain, ahol csak a kiadó hölgy, vagy férfi hangját hallottad, de önmagát nem láttad. Na, ez a büfé, így néz ki!

Falatozásunk közben halk duruzsolás, előző nap sport eseményéről, politikáról, csajokról.
Ezt a már már megszokott hangulatot, egyszer csak egy érdekes figura megérkezése tette érdekessé, ugyanis már öltözködése is eltért az ott megszokottól, hovatovább autójának rendszáma egyik skandináv ország felségjelét viselte, és, hogy a képzavar teljes legyen, egy hatalmas cowboy kalap díszelgett a fején. Valahogy azt az érzést keltette bennünk, mint aki sok-sok évtized után, először látogat vissza szülőhazájába, és mindjárt a régi, sose felejtett ízeket keresi, vagy lángos, vagy kolbász formájába.

No, barátunk, odalépett a tájékoztató táblához, ahol a létező, aznapi összes étel kiírásra került, így a lángosok különböző módozatainak garmadája is. Mint például, káposztás, sajtos, tejfölös, kolbászos, és az isten tudja még, hogy hány, de hány fajta. Barátunknak összefutott a nyál a szájában, már szinte érezte a meleg lángos ízét, és, hogy ez a fantasztikus kulináris élvezet minél gyorsabban az élvezet tárgyát képezze nála, a kis kiadó ablakon beszólt, nem kicsit törve a magyart, “jó napot, kérek egy lángost” Bentről azonnal jött a teljesen jogos kérdés, hiszen e árúnak, több változata volt, “Milyet tetszik kérni, simát??” Naaaaa, itt jött be irományom elején említett bizonytalansági faktor, ugyanis külföldre szakadt hazánk fia e kérdést talán már nem értve, kezével kalapját egy kicsit a tarkójára tolta, kezével homloka felett kificcent hajába beletúrva a következő választ adta a bentről kijövő jogos kérdésre, “Simát??, Hááát, lehet egy kicsit rücskös is” Mindenki fuldoklott a röhögéstől, de szerencsénkre barátunknak volt humorérzéke, és miután képbe helyezték Őt megjegyzését illetőleg, jóízűen elfogyasztotta, a talán már évek óta vágyott lángosát.

Legyezte: Dorogi Gyula a Kék Duna Wellness Hotel**** Ráckeve étteremvezetője

Hozzászólás írása

*
*